2007-ben jelent meg az első tudományos munka: „A beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban” címmel, mely az óvodáskorban, iskoláskorban és fiatal felnőtteknél jelentkező problémákat tárgyalja.

A gyermekek főként az elhangzó beszéd megértésében mutatnak elmaradásokat és ennek következtében évről évre egyre rosszabb a szövegértésük írásban is.

Évszázadokon át a felnőttek biztosították a gyermekek anyanyelv-elsajátítását, azzal:

– ahogyan ők beszélnek, azzal amit mondanak és ahogyan azt mondják: mintát adnak, példát mutatnak.

– ahogyan a kisgyermekhez szólnak, beszélgetnek vele, magyaráznak neki és párbeszédet folytatnak vele: az élet különféle helyzeteit verbálisan kísérik.

A XX. század vége felé ez mintha megtorpant volna. A gyerekek egyre kevesebb élőszót hallanak már csak abból adódóan is, hogy nem élnek együtt a különböző generációk. A digitális eszközök az életünk egyre több területén hódítanak. Napjainkban az ösztönös fejlesztés nagyon sok gyermek esetében már nem elegendő. Egy célzott, meghatározott terv alapján felépített fejlesztés segítheti az anyanyelvi fejlődést.